HTML


Ebben a blogban
a Civil Rádió
zenei szerkesztőinek
írásait olvashatod


Utolsó kommentek

  • gospelradio: jól magára hagytuk az oldalt. szégyellem magunkat! :-( (2010.08.16. 23:46) Lhasa de Sela 1972 - 2010
  • pallai: @turorudi: Zoli, szervezői és pártfogói érdekeltségem nem anyagi jellegű (magyarán: egy fillér jöv... (2010.03.03. 10:14) A magyar dzsesszkritika jövője
  • turorudi: Péter, neked szervezői és pártfogói érdekeid fűződnek azokhoz a zenészekhez, akik miatt háborogsz ... (2010.03.03. 01:53) A magyar dzsesszkritika jövője
  • Korski: Köszönjük! Kanyarodj egyszer Zugló felé és nézd meg a cd kínálatot. (2009.12.29. 09:26) Best of 2009
  • gospelradio: 5 év? Gratula! lassan el kéne kezdenem kölcsönkérni a lemezeidet. No persze kezdjük először csak ... (2009.12.26. 23:08) Best of 2009
  • Utolsó 20

2009.04.06. 20:39 dr. Szalsza

Kicsi, de nagyon erős...

Címkék: kongó rumba afro beat dr szalsza planet mambo

Staff Benda Bilili - Tres Tres Fort / Crammed Disc - 2009 / *****

Illő és üdvös, hogy ezzel a remek kongói zenekarral üssük fel a Civil Rádió zenei blogját, hiszen náluk hátrányosabb helyzetű zenészeket jelenleg nehezen találnánk bármelyik bolygón.

Lehet, hogy Észak-Jemen jó hely, de a Kongói Demokratikus Köztársaságról annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy (a Wikipedia szerint legalábbis) 1945 óta háború nem követelt annyi áldozatot, mint az itteni. (A Planet Mambóban szoktuk játszani egy másik kongói zenész, Zao L’Aiguille című gyönyörű kis dalát (itt lehet meghallgatni), amelynek magyarra fordítva A tű a címe, és valami olyasmiről szól, hogy össze lehet-e még varrni, ami ennyire szétszakadt...) A 2. kongói háborút Afrika világháborújának is nevezik, mivel nyolc afrikai ország volt benne (közvetlenül) érintett. Hivatalosan 1998-tól 2003-ig tartott, de kisebb méretekben és megszakításokkal (on and off) lényegében azóta sem ért véget, úgyhogy 2008-ig a háborút kisérő éhínségekkel és járványokkal együtt kb. 5 és félmillió(!) áldozat írható a számlájára.

A Kongó elnevezés egyébként legalább két (a könnyebbség kedvéért szomszédos) országot (Kongói Köztársaság/Kongói Demokratikus Köztársaság) és az őket átszelő folyót jelöli, de hogy mégse legyen ennyire egyszerű, a demokratikus köztársaságot (volt Belga-Kongó) és a folyót Zaire néven is ismerik. (Akinek pedig ennyi adat fájt, az megérdemli, hogy összekeverjék Budapestet Bukaresttel.)
 
Na, de azt ígértük, hogy a Staff Benda Bililiről és az ő lemezükről írunk, ami borítékolhatóan az év egyik nagy durranása, olyan BVSC-szerű történet, a zenén túl megvan benne az örök emberi sztori is, két belga(?) filmes már le is forgatta a dokumentumfilmet a lemezhez, amit kis szerencsével előbb-utóbb bizonyára elcsíphetünk a Mezzo tévén... Addig pedig marad a youtube, ahol remek kis klipeken nézhetjük ezeket a paralízistől bénult, középkorú (plusz egy tini srác, ld. alább), hajléktalan zenészeket, akik a kinshasai állatkertben élnek és utcazenélnek, ami (az állatkert) egy ilyen nagy parkszerűségnek tűnik, mint mondjuk a Margitsziget. Szóval az egész egyértelműen durvább, mint Havanna-alsó... A poén természetesen az, hogy a jórészt házi készítésű hangszereken (dzsembe, gitár, basszusgitár) megszólaló zenéjük ezzel együtt igazi örömzene. A hangszerek lehetnek házilag barkácsoltak, a megszólalás azonban egyáltalán nem amatőr, viszont feszes és dinamikus, a dalok változatosak, líraiak, pörgősek, meglepőek. A legmegdöbbentőbb az említett kissrác, Roger Landu, aki egy konzervdobozból, hajpántból és egy szál gitárhúrból összerakott hangszerén hozza a nyöszörgő, afro-bluesos szólókat és effekteket. Akkor is nehéz elhinni néha, hogy nem valami érdekesen torzított villanygitárt hall az ember, ha a saját szemével látta. A telivér hangzásért felelős kísérő akusztikus gitárok pedig az isteni Franco nyomán a klasszikus, indázó, lebegő kongói rumbát ötvözik keményebb, James Brown-os funkos ritmusokkal, és nem csak a Sex Machine-t beépítő Je t’aime c. dalban. Az (állítólag a helyszínen, lopott áramot használva felvett) albumot nyitó Moto Moindo Buena Vistás, Orchestra Baobabos bágyadt karibi hangulata is hamar átcsap egy sodró lendületű szukuszba. A Moziki totális afro-szalsza, akusztikus verzióban. Az énekhangokhoz és a kórusokhoz nem nagyon lehetne semmit hozzátenni vagy elvenni belőlük. C'est fantastique, my friend, hallani, látni kell...
 
Szalsza József

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://4p33mp.blog.hu/api/trackback/id/tr381050398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr. Szalsza 2009.04.06. 21:01:01

Ez az első verzió, kép is jön hozzá Tomi meg videó, ha sikerül...

dr. Szalsza 2009.04.07. 11:59:57

a klipen figyeljétek a csajszit úgy 2:30 körül...

gospelradio · http://www.gospel.hu 2009.04.07. 12:10:48

most akko 2:30 vagy 4:33 ? :-))

nem semmi a csaj.

és ez a kezdőkép is állat.

cs í t !
(csak így tovább:-)

kage · http://www.leica-point.hu/leicablog 2009.04.08. 13:18:51

Nem semmi a banda! egy ideje már figyelem őket, és még mi panaszkodunk?
kage

kage · http://www.leica-point.hu/leicablog 2009.04.08. 13:25:33

Srácok, azért egy poszt a 4P33MP nagyon kéne ide az elejére! kage

Bévé 2009.04.08. 14:26:06

Háát, Józsi, magasra tetted a lécet...

cs.Akos 2009.04.08. 15:39:25

Tök jó lett a honlap! Nagyon tetszik - örülök, hogy megcsináltátok.

kage · http://www.leica-point.hu/leicablog 2009.04.11. 22:15:08

Aha amíg a leányzót figyelitek kicsit mögé is nézzetek, vajon mi van az arra kószáló egyén kezében? kage

dr. Szalsza 2009.04.14. 16:03:45

@kage: csak nem egy kalasnyikov? valakinek a rendre is vigyáznia kell...