HTML


Ebben a blogban
a Civil Rádió
zenei szerkesztőinek
írásait olvashatod


Utolsó kommentek

  • gospelradio: jól magára hagytuk az oldalt. szégyellem magunkat! :-( (2010.08.16. 23:46) Lhasa de Sela 1972 - 2010
  • pallai: @turorudi: Zoli, szervezői és pártfogói érdekeltségem nem anyagi jellegű (magyarán: egy fillér jöv... (2010.03.03. 10:14) A magyar dzsesszkritika jövője
  • turorudi: Péter, neked szervezői és pártfogói érdekeid fűződnek azokhoz a zenészekhez, akik miatt háborogsz ... (2010.03.03. 01:53) A magyar dzsesszkritika jövője
  • Korski: Köszönjük! Kanyarodj egyszer Zugló felé és nézd meg a cd kínálatot. (2009.12.29. 09:26) Best of 2009
  • gospelradio: 5 év? Gratula! lassan el kéne kezdenem kölcsönkérni a lemezeidet. No persze kezdjük először csak ... (2009.12.26. 23:08) Best of 2009
  • Utolsó 20

2009.04.08. 16:30 pallai

Néhány mondat a sznobériáról

Címkék: jazz pallai peter jazz csemegék szöke nikoletta

Legnagyobb szívfájdalmamat szeretném megosztani a jazz kedvelőkkel és műsorom, a Jazz csemegék hallgatóival. 

Élünk egy olyan városban, amelyben az egy négyzetkilométerre eső, világszinten játszó jazzmuzsikusok száma megüti talán a new-yorki mércét is. Ezzel együtt érdektelenség, de a legjobb esetben is mérsékelt érdeklődés övezi kirobbanóan tehetséges fiataljaink fellépéseit. Sőt, a derékhad azon tagjaiét is, akiknek még alulról sem sikerült súrolni az ismertségi lécet. Közlök néhány elrettentő példát.

Szőke Nikoletta szerintem a jelenleg aktív magyar jazzénekesnők legjobbika, de az én véleményemtől még nem kell hasra esni. Az már kissé érdekesebb, hogy amikor Niki 2005 nyarán megnyerte a Montreux-i Nemzetközi Jazz Fesztivál énekes-versenyét, amelyre a világ minden tájáról bármelyik 30 év alatti vokalista benevezhetett (neveztek is több százan), itthon ez jóformán semmilyen nyomot nem hagyott. Mint ahogy szerintem a magyar jazz közönség túlnyomó többsége arról sem tud, hogy a Montreux-i Jazz Fesztivál szóló zongora versenyeinek két magyar győztese is volt a múltban, Szakcsi Lakatos Robi és Szabó Dani személyében, sőt a gitárosok közül Pusztai Anti is a legfelső dobogóra került a svájci megmérettetésen. A tenorszaxofonos Bolla Gabi 14 (értsd: tizennégy!) éves korában, ugyancsak Montreuxben, bekerült a szaxofonos világvetélkedő elődöntőjébe és akkor ő volt ott az egyetlen tizenéves és az egyetlen magyar. Amikor Pusztai Anti hazatért és pár hónapra rá fellépett a Nyitott Műhelyben, voltak vagy húszan, akik kíváncsiak voltak rá. Niki hazatérését követően ugyanez volt a helyzet ugyanott. 

Londonban a közönség viharos ünneplésben részesítette Szabó Danit, Szakcsi Robit, Pusztai Antit és Bolla Gabit is, pedig előzően az életükben nem hallottak róluk, többen közülük talán a térképen sem tudnák fellelni Magyarországot. London immár második legrangosabb jazz klubja, a 606 Club tulajdonosa, Steve Rubie, aki brit jazz-zenészeket küld Magyarországra és cserében magyarokat léptet fel az intézményében, egyszer kijelentette, hogy nem hajlandó angol zongoristákat küldeni hozzánk, mert „zongoristákkal nálatok csak égni lehet, olyan magas a mérce Magyarországon.” Igen, ő hallotta Cseke Gabit, Oláh Kálmánt, Nagy Jancsit és Szakcsi Lakatos Bélát.

Ti hallottátok már élőben Cseke Gabit vagy Nagy Jancsit?
Egyáltalán, hallottátok őket? 

Fájt még az is, hogy amikor pár hete elmentem a Wayne Shorter Quartet koncertjére a MÜPÁban (hónapokkal korábban minden méregdrága jegy elkelt), a kiváló együttes vastapsot kapott egy majdnem „free”-nek (kötetlen rögtönzés) mondható, másfélórás produkcióért, javarészt olyanoktól, akik normális körülmények között, fülükre tapasztott tenyérrel, visítva menekülnének minden „free” koncertről, amelyet nem olyan ember neve fémjelez, aki az Art Blakey Jazz Messengers, majd a klasszis Miles Davis Quintet tagjaként robbant be a köztudatba és később alapító tagja lett a fúzió egyik csúcsát jelentő Weather Reportnak. Még a jelenlegi Wayne Shorter Quartet előző albuma is egészen más zenét tartalmazott, mint amit a MÜPÁ-ban hallhattunk (ami egyébként merész, virtuóz, érdekes, de nem könnyen emészthető muzsika volt.), márpedig az emberek többségét Shorter neve, de a legjobb esetben is addig ismert zenéje vonzotta. A taps, mint hazánkban oly sokszor, kétségkívül a névnek szólt, nem a zenének. Hányszor tapasztaltam már ovációt olyan amerikai gigasztárok koncertjein, akik unottan ledarálják a penzumot globális turnéjuk nem tudom hányadik állomásán (ők sem tudják már hogy hol vannak), míg a vendégművészek itt mutatott formáját messze felülmúló magyar zenészek fellépésein legfeljebb néhány tucat ember lézeng tizedannyi pénzért. 

De hogy visszatérjek Szőke Nikihez, Japánban már több tízezer példányban kelt el új albuma. Mit hallottak ők ott, amit mi nem hallunk? Nikit egyébként meghallgathatjátok a Jazz Csemegék pénteki (április 10.) vagy vasárnapi (április 12.) kiadásában – a Civil Rádió honlapjának archívumából pedig még két hétig az adást követően. Elnézést a szégyentelen önreklámért, de igazán nem ez volt az elsődleges oka, hogy ezt megírtam.

(Jazz Csemegék minden pénteken 22:00 és 23:00 között, a vasárnapi ismétlés 15:00 és 16:00 között a Civil Rádióban: FM98.0 vagy interneten www.civilradio.hu)

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://4p33mp.blog.hu/api/trackback/id/tr931054141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cs.Akos 2009.04.08. 18:25:05

Szia Péter,

Egyszer a Civil Rádió levelezőlistájára is írtál ugyanerről, nagyon megkapó módon.

Tervezünk májusban egy Civil Rádió Klubot, amelynek témája valami hasonló lenne - "a Jazz megbecsültsége Magyarországon". Akárhányszor beszélünk arról a klubalkalomról, mindig azt a dilemmát állítjuk a középpontba, hogy Budapest tele van jazzbárokkal, koncerthelyekkel - látszólag pezsgő jazzélet folyik a fővárosban - mégis mindezek ellenére én sem gondolom, hogy "elkényeztetnénk" a jazzistáinkat. Ez hol csúszik el? (Ha van egyáltalán értelme így ennek a kérdésnek.)

Bévé 2009.04.09. 23:39:48

Üdv!

Van egy többek által is nagy tehetségnek tartott fiatal basszusgitáros srác: Kozák Balázs. Ismeri valamelyikőtök? Jelenleg Kőbányán tanul jazz szakon és egy roma jazzbandában játszik, voltam egy koncertjén is, irgalmatlan pocsékul sikerült, de nem a zenészek, hanem a hangosítás miatt. Esetleg tudnátok valami jó ötletet adni, hol próbálkozzon?

telekkonyv (törölt) · www.olvasomozgalom.extra.hu 2009.05.11. 14:39:06

A Wayne Shorter Quartet koncertjére - valószínűleg - javarészt repi jegyesek mentek el. A szervezők jól menő cégeknek adták el a legdrágább jegyeket, amelyeket aztán a cég VIP ügyfeleinek adtak ajándékba. Vagy a fene tudja.

Egy biztos, Magyarországon nincs igazi jazz élet.

Ennek az alapvető oka - szerintem - az, hogy a magyarok rosszkor, rossz körülmények között találkoznak a jazz-szel, és már kora gyermekkoruktól fogva megvannak győződve arról, hogy az nem nekik való, és a büdös életben nem fogják élvezni.

És a helyzet csak romlik, mert annyi minden más könnyen fogyasztható terméket kínál a szórakoztató ipar, hogy - szerintem - egyre több, akik talán még azt sem tudják, hogy mi a jazz, egy zenei műfaj, mert eddigi életük során senki, sehol nem prezentált nekik úgy zeneszámot, hogy ez egy jazz kompozíció.

Ha valaki, Péter, te és műsorvezető kollégáid sokat tudnának tenni azért, hogy a helyzet legalább egy kicsit legyen kevésbé reménytelen.

Próbáld meg meghallgatni egyszer egyik műsorodat egy mai tizenéves fülével, aki eddig csak presszó rockot hallgatott otthon, és Tankcsapda koncertre jár a haverokkal.

Nem azt mondom, hogy üvöltözni, jópofizni és káromkodni kellene egy jazz-ről szóló műsorban, de - ha el akarsz érni valamit, nem csak kipipálni az éppen soron következő előadó, éppen aktuális lemezének bemutatását, - akkor figyelembe kell venni a közeget, amelyben megszólalsz esetleg, és a közegnek kell(ene) szólni.

Nem lenne szabad megelégedni azzal, hogy a korosztályod ízlésnek megfelelő hanghordozással egymásután felkonferálod a számokat, hanem valahogy éreztetni kellene a jazz-t esetleg először hallókkal, hogy ez egy kurva jó dolog. Szóval - szerintem - nem úgy kellene viselkedni, mint egy zártkörű klubban, akkor talán többen éreznék úgy, hogy ha elsőre nem is fogja meg őket egy kompozíció, de talán valamikor a jazz az ő zenéjük is lehet.

Remélem, segítettem.:)

telekkonyv (törölt) · www.olvasomozgalom.extra.hu 2009.05.11. 15:06:15

@telekkonyv: Átnézés közben véletlenül elküldtem, és benne maradt 2 hiba:

"És a helyzet csak romlik, mert annyi minden más könnyen fogyasztható terméket kínál a szórakoztató ipar, hogy - szerintem - egyre több, akik talán még azt sem tudják, hogy mi a jazz, egy zenei műfaj, mert eddigi életük során senki, sehol nem prezentált nekik úgy zeneszámot, hogy ez egy jazz kompozíció."
helyett
"És a helyzet csak romlik, mert annyi minden más könnyen fogyasztható terméket kínál a szórakoztató ipar, hogy - szerintem - egyre többen vannak, akik talán még azt sem tudják, hogy a jazz egy zenei műfaj, mert eddigi életük során senki, sehol nem prezentált nekik úgy zeneszámot, hogy ez egy jazz kompozíció."

pallai 2009.05.22. 11:25:30

@telekkonyv: Kedves Telekkönyv!
Már régóta szerettem volna reagálni írásodra.Sajnos azonban az elmúlt hetekben eléggé feszített tempóban kellett külföldön dolgoznom. Biztos igazad van abban, hogy egy mai tizenéves fülével, aki eddig csak presszó rockot hallgatott otthon, és Tankcsapda koncertre jár a haverokkal az én műsoraim unalmasak, érdektelenek és hallgathatatlanok (természetesen te nem ilyen kifejezéseket használtál, de ez az igazság). Egyetértek, hogy nagyon jó lenne megszólítani őket is, próbáltam is szólongatni a szélesebb, a jazz iránt addig érdeklődést nem tanúsított közönséget 1999 és 2003 között a Jazz Veríték Nélkül c. műsoromban. Lehet, hogy a tankcsapdás generációnak már akkor is öreguras volt a hangvételem.
Noha profi rádiós voltam évtizedeken át, sőt nyolc évig egy londoni gimnáziumban tanítottam, az egykori londoni dokknegyed legsötétebb bugyrában négy évig ifjúsági klubot is vezettem, tehát valamikor meg tudtam szólítani a fiatalokat, de az régen volt. Kiöregedtem. Az ember nem tud kibújni a bőréből és nem tud úgy tenni vagy hangzani, mint aki még nincs 71 éves. 2003-ban ezért választottam a Jazz Csemegékben hallható előadásmódot. Közelebb áll hozzám. Ne feledd, hogy a miénk sajnos egy öregedő ország, ahol a 40-50 éven felüliek túltengenek és ők talán elviselik azt, amit a műsoraimban művelek. Mindamellett, ha találsz valakit, aki még elég fiatal ahhoz, hogy megvalósítsa a mindkettőnk által szükségesnek vélt hangváltást, én nagyon szívesen segítek neki, amennyiben az illető azt igényli.
üdv
Péter