HTML


Ebben a blogban
a Civil Rádió
zenei szerkesztőinek
írásait olvashatod


Utolsó kommentek

  • gospelradio: jól magára hagytuk az oldalt. szégyellem magunkat! :-( (2010.08.16. 23:46) Lhasa de Sela 1972 - 2010
  • pallai: @turorudi: Zoli, szervezői és pártfogói érdekeltségem nem anyagi jellegű (magyarán: egy fillér jöv... (2010.03.03. 10:14) A magyar dzsesszkritika jövője
  • turorudi: Péter, neked szervezői és pártfogói érdekeid fűződnek azokhoz a zenészekhez, akik miatt háborogsz ... (2010.03.03. 01:53) A magyar dzsesszkritika jövője
  • Korski: Köszönjük! Kanyarodj egyszer Zugló felé és nézd meg a cd kínálatot. (2009.12.29. 09:26) Best of 2009
  • gospelradio: 5 év? Gratula! lassan el kéne kezdenem kölcsönkérni a lemezeidet. No persze kezdjük először csak ... (2009.12.26. 23:08) Best of 2009
  • Utolsó 20

2009.05.05. 09:03 dr. Szalsza

Latin cuccok

Címkék: kuba orishas dr szalsza planet mambo madera limpia changui

Madera Limpia
La Corona

(Out Here Records)

****

 Eléggé méltatlan dolog, hogy bár Guantanamo évek óta benne van a köztudatban, mégsem a zenével kapcsolatban halljuk emlegetni. Méltatlan, hiszen a sziget keleti végén fekvő megye/város a messze földön leghíresebb kubai dal névadója (A guantanamói csajszi).

Ebben a városban, ahol még a strandra se lehet kimenni, mert az az amerikaiaké, él a két „rapper”, Yasel Gonzalez Rivera és Gerald Thomas Collymore, alapvetően ők a Madera Limpia.
A 2000-es évtizedben, amikor nálunk a BVSC® sokadik mutációját hallgatja fegyelmezett vigyázzülésben a nagyérdemű, és a havannai ifjak Miamira függesztik vigyázó tekintetüket, ahonnan olcsó hip-hopot és reggaetont sodor a szél, szóval a 2000-es években ez a két guantanamero csempészte vissza városukat a világ zenei térképére. 2004-ben megjelent első lemezük rögtön egy róluk szóló dokufilm soundtrack-jévé sikeredett (Paraíso, rendezte: Alina Teodorescu, nálunk tudtommal csak a Mediawave-en volt látható). A Paraíso egy kósza basszusgitártól eltekintve 100 százalékig akusztikusan szólt, még a környező természet hangjait (Jungle Beats) és a város zajait (pl. lerobbant Moszkvics motor) is beépítette. A tavaly megjelent La Corona az első lemez kísérletező, játékos világát fejleszti tovább. A kíséret továbbra is le van csupaszítva, mégis rendkívül változatos: a legtöbb dalban az énekhang és az ütősök mellett a jellegzetes, fémes hangú tres gitár dominál, itt-ott színez egy kis hegedű és trombita, néhány dalban pedig a basszust tuba helyettesíti. Játszanak a srácok a reggae-vel (No Ni No), felcsendül egy kis jazzes zongora (Danza Mulata), de az alap az itt, Guantanamo megyében őshonos ritmus, a Changüi.
 
A fő hangszer azonban mindvégig az emberi hang, a deklamáló szövegekben és a dallamos, énekelt refrénekben egyaránt. A szövegek amilyen változatosak, éppolyan hétköznapiak, a remek torzított tres-szólóval induló Boca Floja például egy önkéntes rendőrről szól, az En la esquina arról, hogy mit meg nem tesznek a nők egy új kínai blúzért, a Tu papa, hogy hogyan keresi az ember leendő apósa kegyeit stb.

 

A Madera Limpia azt a meglepő mutatványt hajtja végre, hogy old-school hangszerekkel, mindenféle technikai trükk, virtuózkodás vagy másodlagos frissességű importált cuccok hozzáadása nélkül előadott zenéjük teljesen modernül szól. Ezzel a lemezzel, ezekkel a levegős, egyszerű, de melodikus és sodró lendületű számokkal sikerült valami egészen új, friss hangot megütniük. Érdemes odafigyelni rájuk, messze a legizgalmasabb zene az övék, amit az Orishas utáni Kubából felénk hoz a szél.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://4p33mp.blog.hu/api/trackback/id/tr511103651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.