HTML


Ebben a blogban
a Civil Rádió
zenei szerkesztőinek
írásait olvashatod


Utolsó kommentek

  • gospelradio: jól magára hagytuk az oldalt. szégyellem magunkat! :-( (2010.08.16. 23:46) Lhasa de Sela 1972 - 2010
  • pallai: @turorudi: Zoli, szervezői és pártfogói érdekeltségem nem anyagi jellegű (magyarán: egy fillér jöv... (2010.03.03. 10:14) A magyar dzsesszkritika jövője
  • turorudi: Péter, neked szervezői és pártfogói érdekeid fűződnek azokhoz a zenészekhez, akik miatt háborogsz ... (2010.03.03. 01:53) A magyar dzsesszkritika jövője
  • Korski: Köszönjük! Kanyarodj egyszer Zugló felé és nézd meg a cd kínálatot. (2009.12.29. 09:26) Best of 2009
  • gospelradio: 5 év? Gratula! lassan el kéne kezdenem kölcsönkérni a lemezeidet. No persze kezdjük először csak ... (2009.12.26. 23:08) Best of 2009
  • Utolsó 20

2009.05.13. 13:01 dr. Szalsza

Latin cuccok 2

Címkék: gotan project dr szalsza planet mambo novalima afro perui zene cajon susana baca sidestepper radiokijada coba coba

Novalima

Coba Coba

 
Cumbancha

***

Az afro-perui zene sokáig fehér folt maradt a világ zenéinek térképén. Ennek az afro-latin stílusnak kevés köze van az andoki őslakos indiánok pánsípos muzsikájához; a tengerparti városok kikötőiben született, az itteni zárt közösségeken kívül sokáig Perun belül is kevés figyelmet szenteltek neki. 
 
 
Nem tartották számon az ország kulturális értékei között, és csak a hatvanas években kibontakozó, majd a hetvenes, nyolcvanas években megizmosodó fekete kulturális mozgalom ismertette meg a külvilággal. Nemzetközi népszerűsítésében jelentős szerepe volt David Byrne Luaka Bop nevű lemezkiadójának. A kilencvenes években az ő Soul of Black Peru c. válogatásuk tette elérhetővé az északi féltekén is az afro-perui zenét, és járult hozzá elsősorban Susana Baca és Eva Ayllón népszerűségéhez szerte a világon.
 
 Baca asszony idehaza is többször fellépett azóta, ízelítőt adva ebből az alapvetően melankolikus zenei világból, amely valahogy ott ragadt félúton a tangó szuicid drámaisága és a karibi zenék túlcsorduló életöröme között.
Tudjuk, hogy az utóbbi évtizedben a tangóra is, a különféle karibi zenei stílusokra is sokféleképpen eresztették rá az elektronikát, a legváltozatosabb hibrid muzsikákat produkálva. Ezek nyomán egy ideje az afro-perui elektronika is nagyon benne van a levegőben, bizonyára nem véletlen, hogy a Novalimáékéval szinte egy időben egy másik, igen hasonló hangzású album is napvilágot látott, a Boyz from Brazil (ld. még: Gotan Project) tagjaiból alakult Radiokijada Nuevos Sonidos Afro Peruanos című lemeze.
A Novalima is valahová a Gotan Project és a Sidestepper fémjelezte táncosabb vonulat közé lőtte be saját stílusát. Akinek Richard Blair kolumbiai projektje tetszett, valószínűleg nem fog csalódni bennük sem. A világ négy sarkában (Barcelona, Hongkong, Lima, London) élő négy zenész alapította zenekar harmadik albuma egyértelműen a táncparkettet célozza meg, nem túl erőszakosan, de határozottan igyekezve felturbózni a finom, érzéki perui ritmusokat.
 
Az albumot nyitó dalban (Concheperla) a cajón és a gitár hangjaira finonam úsznak rá a fúvósok és az elektronika. A zenei koktélhoz felhasznált fontos stíluselem a dub/reggae (Ruperta - Puede Ser, Camote), de vannak számok, amelyek hangzását feszes basszus groove alapozza meg (Coba Guarango, Tumbala). A záró Bolero leginkább talán az Up, Bustle & Out dubbal szétmosott kubai hangmintáira emlékeztet. A Novalima (és a Radiokijada) kísérletezései mindenképpen szimpatikusak és figyelemre méltóak. Az alapvetően lágy és légies zenei anyag meglepően jól működik a keményebb, súlyosabb zenei alapokkal megtámogatva, még akkor is, ha ezeknek a zenéknek a sikere a Gotan Project nagy bummját megjósolhatóan nem fogja megközelíteni.

 

Magyarországi terjesztés: Trader/IndieGo

 

Ha ez érdekelt, könnyen bejöhet:

Rough Guide to Afro-Peru (World Music Network, 2002)

Ki mással is kezdődhetne ez a lemez, mint Susana Bacával, az afro-perui zene utazó nagykövet-asszonyával? Rögtön utána meghallgathatjuk a Novalima-albumon is feldolgozott Rupertát (Peru Negro), hogy ki-ki eldönthesse, a tradicionális vagy a felturbózott verzió tetszik-e jobban.

 
 
 

 

Aztán itt van még persze a cajón, ami eredetileg nem volt más, mint egyszerű gyümölcsösláda, amin a kikötői rakodómunkások megpihentek, és ráadásul dobolni is lehetett rajta. Pláne, hogy az egyház betiltotta a pogány vademberek bőrös hangszereit!

Ma már mindenki másképp emlékszik a sztorira, de tény, hogy a nagy Paco de Lucia is Limából vitte haza első cajónját valamikor a hetvenes években, hogy az mára szinte tősgyökeres flamenco-hangszerré nője ki magát.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://4p33mp.blog.hu/api/trackback/id/tr211119117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.