HTML


Ebben a blogban
a Civil Rádió
zenei szerkesztőinek
írásait olvashatod


Utolsó kommentek

  • gospelradio: jól magára hagytuk az oldalt. szégyellem magunkat! :-( (2010.08.16. 23:46) Lhasa de Sela 1972 - 2010
  • pallai: @turorudi: Zoli, szervezői és pártfogói érdekeltségem nem anyagi jellegű (magyarán: egy fillér jöv... (2010.03.03. 10:14) A magyar dzsesszkritika jövője
  • turorudi: Péter, neked szervezői és pártfogói érdekeid fűződnek azokhoz a zenészekhez, akik miatt háborogsz ... (2010.03.03. 01:53) A magyar dzsesszkritika jövője
  • Korski: Köszönjük! Kanyarodj egyszer Zugló felé és nézd meg a cd kínálatot. (2009.12.29. 09:26) Best of 2009
  • gospelradio: 5 év? Gratula! lassan el kéne kezdenem kölcsönkérni a lemezeidet. No persze kezdjük először csak ... (2009.12.26. 23:08) Best of 2009
  • Utolsó 20

2009.06.03. 16:58 dr. Szalsza

A rock nem halt meg, csak átalakul - 3 új lemez

Címkék: sziget 2009 dr szalsza planet mambo so kalmery brakka system justin adams juldeh camara tell no lies lenine labiata

Három mára kiszemelt előadónk - egy kongói, egy gambiai/angol duó és egy brazil - zenei fejlődését érezhetően meghatározta a rockzene. A kongói So Kalmery idén jön a Szigetre - a dolgok mai állása szerint az ő zenekara nyitja majd a világzenei színpad műsorát. Justin Adams pár éve járt már ott, kicsiny triójával kicsit elveszve a nagy csörömpölésben. Harmadik versenyzőnket pedig - hiába nehézsúlyú odahaza - valószínűleg sohasem hallhatjuk majd a Sziget fesztiválon — brazilokat oda egyszerűen nem hívnak meg. 

So Kalmery - Brakka System

Bár So Kalmery esetében talán helyesebb lett volna a funkys, bluesos afro-soul meghatározás - nehéz lenne eldönteni, hogy az amerikai vagy az afro elem dominál-e a zenéjében. A Waria c. dalban hosszan sorolja kedvenceit Jimmy Hendrixtől John Lee Hookeren és John Lennonon keresztül Celia Cruzig. Mindenesetre legalább annyira dögös, húzós, funkys ez a lemez, mint a szintén kinshasai Staff Benda Bilili-é - csak itt torzított villanygitárokkal és finom soulos Hammond hangzással elővezetve. A dalok többségét szuahéliül énekli, ahol viszont angol a szöveg, mint pl. a Brand New Day-ben, ott úgy szól, mint egy afrikai Ben Harper - pont az a rusztikus ("roots") old-school megszólalás jellemzi. A lassabb, akusztikusabb számoknál hallatszik, milyen egyszerű elemekből van odatéve ez a zene, hiányzik minden felesleges parasztvakítás. Lehet, hogy végül mégis kinézek arra az első Sziget-napra. 

Justin Adams & Juldeh Camara - Tell No Lies

 Legalább a kilencvenes évek közepe, Ali Farka Tourénak a köztudatba való berobbanása óta van napirenden a blues szaharai/afrikai gyökérzete. Azóta próbálják muzsikusok, lemezkiadók feltérképezni a kapcsolódási pontokat e két látszólag távoli zenei világ között. Justin Adams elég régóta utazik már ebben a műfajban, és úgy tűnik, a gambiai Juldeh Camara segítségével sikerül egyre tökéletesebbre csiszolnia védjegyévé vált stílusát, ami tulajdonképpen az extrém kiteljesítése ennek a fúziónak - a legvadabb, rock & rollos, punk-rockos gitár-riffek házasítása rusztikus nyugat-afrikai hangszerekkel (itt éppen az egyhúros ritti-vel) és a jellegzetes griot énekstílussal. A blues is megjelenik pl. a Fulani Coochie Man c. dalban - ennek a hangulata hasonlít talán a leginkább a kilencvenes évekbeli Ali Farka/Cooder közös zenélésekére. Még az egyhúros hegedű is megtévesztésig úgy szól, mint egy blues harmonika. 100% örömzene. 

Lenine - Labiata

 Progresszív szamba-rock — ez hogy hangzik? Lenine új albuma úgy indul, súlyos hegedűkkel, csellókkal, mint egy felturbózott Makám-lemez, aztán belépnek az elektromos gitárok és felcsendül a jellegzetes bariton. Samba e leveza - szamba és könnyedség, mondja az egyik dal címe, de a szambára emlékeztető lüktetés ellenére inkább komor és fenyegető ez a szám is. Zaklatott városi zene - ez a Caetano újabb lemezein is visszaköszönő, sötét effektekkel súlyosbított, enyhén disszonáns hangulat uralja a lemezt. Jó volna persze érteni a szövegeket is, mert végig az az ember benyomása, hogy Lenine nagyon fontos dolgokról énekel. Mindenesetre ha valaki a Jobim/Getz-féle felvételek után itt próbálná meg újra felvenni a brazil zene fonalát, elég mellbevágó lehet, de egy próbát talán megér.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://4p33mp.blog.hu/api/trackback/id/tr781161609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tallér Gábor 2009.06.05. 11:08:10

Amit annak idején -nem pusztán terjedelmi okok miatt- a kétes emlékezetű orosz druszával kapcsolatban elmulasztottam, ma délelőtt megismerkedtem Lenine összes műveivel, legalábbis a Youtube-on fellelhetőkkel. Én nem a disszonanciát és a zaklatottságot emelném ki, hanem azt, hogy ez a pasas, ha dögös, ha lírai zenét játszik, mind ritmikai, mind dallami, mind szövegi szempontból teli van költészettel. Az utóbbit persze én is csak sejtem (tényleg jó lenne érteni a szövegeket), de valóban érezhető: létfontosságú dolgokról lehet szó. És megint a kedvenc vesszőparipámnál kötöttem ki: az anyanyelv varázsánál, ami akkor is hat, ha egy szót sem értek belőle.
Rengeteg brazil zenét ismerek és szeretek, kb ezredrészét annak amit Szalsza dr., ezért félve bár, de leírom: Lenine stílusa engem helyenként Djavanra emlékeztet, akit szintén nagy brazil zeneköltőnek tartok.
Számomra ez az a zenei stílus, amit minden testhelyzetben élvezek.