Legnagyobb szívfájdalmamat szeretném megosztani a jazz kedvelőkkel és műsorom, a Jazz csemegék hallgatóival. 

Élünk egy olyan városban, amelyben az egy négyzetkilométerre eső, világszinten játszó jazzmuzsikusok száma megüti talán a new-yorki mércét is. Ezzel együtt érdektelenség, de a legjobb esetben is mérsékelt érdeklődés övezi kirobbanóan tehetséges fiataljaink fellépéseit. Sőt, a derékhad azon tagjaiét is, akiknek még alulról sem sikerült súrolni az ismertségi lécet. Közlök néhány elrettentő példát.

Szőke Nikoletta szerintem a jelenleg aktív magyar jazzénekesnők legjobbika, de az én véleményemtől még nem kell hasra esni. Az már kissé érdekesebb, hogy amikor Niki 2005 nyarán megnyerte a Montreux-i Nemzetközi Jazz Fesztivál énekes-versenyét, amelyre a világ minden tájáról bármelyik 30 év alatti vokalista benevezhetett (neveztek is több százan), itthon ez jóformán semmilyen nyomot nem hagyott. Mint ahogy szerintem a magyar jazz közönség túlnyomó többsége arról sem tud, hogy a Montreux-i Jazz Fesztivál szóló zongora versenyeinek két magyar győztese is volt a múltban, Szakcsi Lakatos Robi és Szabó Dani személyében, sőt a gitárosok közül Pusztai Anti is a legfelső dobogóra került a svájci megmérettetésen. A tenorszaxofonos Bolla Gabi 14 (értsd: tizennégy!) éves korában, ugyancsak Montreuxben, bekerült a szaxofonos világvetélkedő elődöntőjébe és akkor ő volt ott az egyetlen tizenéves és az egyetlen magyar. Amikor Pusztai Anti hazatért és pár hónapra rá fellépett a Nyitott Műhelyben, voltak vagy húszan, akik kíváncsiak voltak rá. Niki hazatérését követően ugyanez volt a helyzet ugyanott. 

Londonban a közönség viharos ünneplésben részesítette Szabó Danit, Szakcsi Robit, Pusztai Antit és Bolla Gabit is, pedig előzően az életükben nem hallottak róluk, többen közülük talán a térképen sem tudnák fellelni Magyarországot. London immár második legrangosabb jazz klubja, a 606 Club tulajdonosa, Steve Rubie, aki brit jazz-zenészeket küld Magyarországra és cserében magyarokat léptet fel az intézményében, egyszer kijelentette, hogy nem hajlandó angol zongoristákat küldeni hozzánk, mert „zongoristákkal nálatok csak égni lehet, olyan magas a mérce Magyarországon.” Igen, ő hallotta Cseke Gabit, Oláh Kálmánt, Nagy Jancsit és Szakcsi Lakatos Bélát.

Ti hallottátok már élőben Cseke Gabit vagy Nagy Jancsit?
Egyáltalán, hallottátok őket? 

Fájt még az is, hogy amikor pár hete elmentem a Wayne Shorter Quartet koncertjére a MÜPÁban (hónapokkal korábban minden méregdrága jegy elkelt), a kiváló együttes vastapsot kapott egy majdnem „free”-nek (kötetlen rögtönzés) mondható, másfélórás produkcióért, javarészt olyanoktól, akik normális körülmények között, fülükre tapasztott tenyérrel, visítva menekülnének minden „free” koncertről, amelyet nem olyan ember neve fémjelez, aki az Art Blakey Jazz Messengers, majd a klasszis Miles Davis Quintet tagjaként robbant be a köztudatba és később alapító tagja lett a fúzió egyik csúcsát jelentő Weather Reportnak. Még a jelenlegi Wayne Shorter Quartet előző albuma is egészen más zenét tartalmazott, mint amit a MÜPÁ-ban hallhattunk (ami egyébként merész, virtuóz, érdekes, de nem könnyen emészthető muzsika volt.), márpedig az emberek többségét Shorter neve, de a legjobb esetben is addig ismert zenéje vonzotta. A taps, mint hazánkban oly sokszor, kétségkívül a névnek szólt, nem a zenének. Hányszor tapasztaltam már ovációt olyan amerikai gigasztárok koncertjein, akik unottan ledarálják a penzumot globális turnéjuk nem tudom hányadik állomásán (ők sem tudják már hogy hol vannak), míg a vendégművészek itt mutatott formáját messze felülmúló magyar zenészek fellépésein legfeljebb néhány tucat ember lézeng tizedannyi pénzért. 

De hogy visszatérjek Szőke Nikihez, Japánban már több tízezer példányban kelt el új albuma. Mit hallottak ők ott, amit mi nem hallunk? Nikit egyébként meghallgathatjátok a Jazz Csemegék pénteki (április 10.) vagy vasárnapi (április 12.) kiadásában – a Civil Rádió honlapjának archívumából pedig még két hétig az adást követően. Elnézést a szégyentelen önreklámért, de igazán nem ez volt az elsődleges oka, hogy ezt megírtam.

(Jazz Csemegék minden pénteken 22:00 és 23:00 között, a vasárnapi ismétlés 15:00 és 16:00 között a Civil Rádióban: FM98.0 vagy interneten www.civilradio.hu)